Az IPA Magyar Szekció Heves Megyei Szervezete és a Magyar Rendőrmúzeum Baráti Köre 2010. július 11- és 21 között kirándulást szervezett Bosznia-Hercegovina, Montenegró és Horvátország területére, ahová 35-en útra kerekedtünk, és jó hangulatban haladtunk a kitűnően előkészített, jól szervezett keretek között.     

Már a kezdet kezdetén, a hajnali órákban látszott, hogy jó társaság verbuválódott össze, mindegy volt, hogy Heves, Nógrád, Pest, vagy Jász-Nagykun Szolnok megyéből valók az utazók, egy csapattá formálódott az utazóközönség.

Út közben az IPA barátságról és a Rendőrmúzeum Baráti Köre programjairól is beszélgettünk, miközben csodálattal látogattuk meg a célállomások nevezetességeit. Mindvégig folyamatos tájékoztatást kaptunkidegenvezető Tünde kellemes hangján, aki fáradhatatlanul ismertette az éppen aktuális vidék történelmi, földrajzi, idegenforgalmi, kulturális jellemzőit. Az ismeretanyaghoz tájékozódó Alíz nyújtott adalékot. Az andalító idegenvezetés ideje alatt szundikáló Gábor minduntalan jóízűen elbóbiskolt.

Minden látványt, ismeretet, emléket jól elraktároztunk magunkban, és a legmegkapóbbak örök élményt jelentettek.

Szarajevóban, a mecsetek    városában a Nemzeti Könyvtár felújítás alatt álló épülete mellett elhaladó körséta után a Sebilj kútnál gyülekeztünk. A Neretva völgyében haladva a folyó a parti zöld növényzet színét vette át, ott hömpölygött a buszunk mellett, hogy sokáig gyönyörködhessünk természeti szépségében. Mostarban út és hídépítésben jártas Zoltán magas színvonalon, és színesen ismertette a török hídépítészeti remekmű, a Régi híd történetét. Tőle tudtuk meg, hogy a háztartásban ismeretes tojás sárgája és citromlé megfelelő arányban vegyítve kecskeszőrrel és csontporral kitűnő és tartós kötőanyagként funkcionált a XVII. században, és kitartott a XXI. századig. A hídon minden év júliusában „hídugró bajnokságon” 21 méter magasból a fiatalok a mélybe vetik magukat.                                           

Európa legdélebbre fekvő fjordját, a Kotori öblöt hajókirándulás keretében jártuk be, kikötve a mesterséges szigeten is, érzékelve a Bizánci és Római kettős hatást, melyet példáz az öböl két szigetén épült keresztény és pravoszláv kolostor.

Kotor óvárosa az UNESCO világörökség része a Szent Trifon katedrálissal és a Szent János erőddel.

A Shkodrai tó mellett elhaladva hegyvonulatokkal övezett idilli falvakon utaztunk át a Moraca kanyonon, balra magas Alpesi csúcsok, jobbra mély szurdok között. Egysávos, sok-sok  tűkanyarral tűzdelt hegyi úton brillírozó buszvezető két Istvánunk szakszerű, színvonalas mesteri stílusa nyújtotta számunkra a biztonságot. Az Ostrog  kolostorba felérve igencsak fellélegeztünk. A kolostor a helyiek szerint az egyik legszebb, legfelemelőbb pravoszláv kegyhely, zarándokhely Montenegróban. A fiatalabb korosztályú útitársaink lépcsőn gyalogoltak le a gyülekezőhelyre.

Adria legszebb városát, Dubrovnikot is bejártuk. Számos látnivalóból legmegkapóbb a hegyoldal felé eső Fort Minceta bástyákkal a piactér, St. Klára kolostor, a XIV. századi gótikus ferences rendi templom, a Dominikánusok temploma, a Revelin erőd. A kikötőből átláttunk a Lokrum szigetre.  

Split Dalmácia központja, fontos kikötőváros. Itt a rakpartról megközelíthető Diocletianus-palota volt a csodálatos élményt nyújtó látványosság középpontjában. A Dóm, a harangtorony, a  XV. századi óratorony, a bástyák mind-mind a fotóapparátok birtokába kerültek. Nini Gergely püspök hét méter magas szobra lábujjának megsimítása – a mondás szerint – szerencsét hoz, hát megsimogattuk. Út közben megtekintettük Klissza várát, ahol történelemittas Béla a gyermekutazók ismeretanyagát érdeklődésre számot tartó információkkal  bővítette.

Utolsó kirándulásunk a Krka Nemzeti Parkba vezetett. A Krka folyó hét mésztufa gáton lebukó vízesésével természeti ritkaság, szemet-lelket gyönyörködtető különleges karsztjelenség. A   bátrabbak meg is mártóztak az édes vízben a sós tengeri fürdőzés alternatívájaként. Sok-sok lépcső, majd szerpentines busz-út utánSibenikben is   megálltunk a XV. századi gótikus-reneszánsz Püspöki és Rektori palota, a Szent Jakab katedrális, a reneszánsz városháza megtekintésére.

Szállásunk a parányi, mégis lenyűgöző országban, Montenegróban, Dél-Adria nagy múltú üdülőhelyén, Herceg Noviban volt, ahol minden étkezésnél gyönyörködhettünk Adria panorámájában, és belélegezhettük a kellemesen sós levegőjét. Éjszakánként fél egyig éttermi – teljes települést bezengő – montenegrói zene ringatott álomba.  

Vodice sokszállodás, mozgalmas nyaralóhely Sibeniktől 11 kilométerre. Ezen a  szállóhelyen,  a régi kis halászfaluban az éjszakai nyüzsgés részesei lehettünk, színvonalas ajándék vásárlásra nyílt lehetőség

A szárazföldi programok között volt alkalom a festői Adriában megmártózni, hűsölni, hogy aztán újult erővel vágjunk neki a hazafelé vezető útnak, előtte nótafa Lászlóval az élen körbejárt a nóta.

A hosszú autóbuszos utazás kényelméről, biztonságáról két Istvánunk előzékenyen gondoskodott. Figyelmes vezető Ottó mindenre kiterjedő gondoskodással, iránymutatással biztosította, hogy mindannyian jól érezzük magunkat. Figyelme kiterjedt az éppen névnapját ünneplő Nóra, a szülinapos Ágnes, Tünde és István köszöntésére. Matematikus János által precízen kiszámított 21.184 napos szülinapot is megünnepeltük.

Figyelmes vezető Ottó oldalán mindig ott állt a kedves kiegészítő Zsuzsa.

Az úton a borszakértő Attilától igazán jó információkat kaptunk a jó bor ismérveiről, miközben bortöltő László és Zoltán prezentálta a kóstolást. Élelmezésre mindig kész Ágnes megkaphatná a család mindenese címet. Valikánk többszörös jelzőt is kiérdemel. Ő volt a takarékosan gazdálkodó „kincstárnokunk”, a szupernagyi és természetgyógyító. Mert előfordult némelyikünk „meghibásodása” – leégtem, fáj a derekam, fáj a lábam, fáradt vagyok, elestem formában, - és akkor Ő mindig ott volt a kész csodaszerével.

A csoporttal utazott hét fiatalkorú, egyikük, Ágnes éppen az úton vált nagykorúvá. Két vásott fiú unoka jól neveltségük, fegyelmezettségük révén észrevétlenül viselték korukat. Légiesen  bájos Györgyi mindig kész volt játszani velük. Bébiszitter Anna igencsak lekötötte a fiúk figyelmét érdekfeszítő mesekölteményeivel.

Idegen nyelv tekintetében angol tolmács Márta jeleskedett, míg a szláv nyelvezet szakértője történelemittas Béla volt. Színesek voltak a korábbi élményeket közvetítő beszélgetések testnevelő Ilonával, Bélákkal, Tiborral, a Tóth, Béres, és a konkurens buszos Grimplinyi családdal.

A gazdag programok, kényelmes utazás, kifogástalan ellátás, kitűnő időjárási viszonyok közepette igazi baráti találkozón vettünk részt. A bővebb élménybeszámoló családi körben teljesedik ki.

Köszönet a szervezésért, lebonyolításért, köszönet a fegyelmezett részvételért, viszont látásra Barátaim! HVALA!

Élményt felidéző Viktória

Szolnok, 2010. július 26.