Tarr István Gyula ny. r. alezredes /1949.06.03-2022. 03.25/
Bár mindenki tudja, aki megszületik, az egyszer el is távozik a földi létből, azért az ember ezt a tényt nem könnyen veszi tudomásul. Főleg akkor, amikor újra és ismét arról értesül, hogy megint elment közülünk valaki, akit ráadásul sokan ismertek és sokan szerettek is. Tarr István Gyula, mindenki Pistije, hagyott most itt minket. Nem is volt igazán idős, nem is szenvedett sokat. Családjában, rokoni és baráti körében, valamint a társadalomban annál nagyobb űrt hagyott maga után.
Tarr István Gyula markáns egyéniség volt. A világ számára sokszor értetlenkedéssel fogadott elveket képviselt. Neki nem a pártok, a kapcsolatok, a nők vagy éppen az alkohol jelentették az élet értelmét.
A családján és könyvtárán kívül a sport volt a szerelme és az ezzel kapcsolatos szervezés. Tagja volt az IPA Heves megyei Szervezetének és a Magyar Rendőrmúzeum Baráti Körének. Évtizedekig szervezte az IPA Tisza tavi kerékpárversenyét.
Belügyminisztérium volt a munkáltatója- 1971-től- akár az édesapjának-, korkedvezménnyel 2000.-ben ment nyugdíjba utolsó beosztása a Kiskörei Rendőrőrs Parancsnoka volt.
Fanyar humorát, nemes segítőkészségét mindenki elismerte és érezhette, jó munkatárs, igazi barát volt. Fiai közül András is a Belügyminisztériumot választotta később, máshol folytatta a pályafutását, Ádám ügyvédként tevékenykedik itthon és Németországban.
Utolsó éveiben lecsendesedett, feleségével, Hajnalkával az Orosházi Evangélikus egyház presbitere volt.
Amilyen szerényen élt, olyan csendben ment el, nagy űrt hagyva maga mögött. Ő valóban elmondhatja magáról, hogy a pályát megfutotta, várja őt példaértékű élete jutalma, a lélek örök boldogsága.